költözés.

szóval ezúton közlöm, hogy elköltöztettem a blogomat.

új blog:

http://there-is-a-world-inside-of-me.blogspot.com/

olvasgassatok(:

It never ends...

Jobbra voltál te, nem tudom miért mentem el balra, miért hagytam hogy elszakadjunk...

Sajnálom, hogy hibáztam. Sajnálom, hogy nem mutattam ki mennyit jelentesz nekem. Nem tudom elmondani mennyire hiányzol. Minden percben eszembe jutnak a közös emlékek, minden percben könnyek futnak a szemembe, amikor arra gondolok milyen sok mindenen  mentünk keresztül együtt. Tudod szörnyű érzés, mikor ott vagy mellettem, szinte egy lépésre tőlem, de mégsem tudok hozzád odamenni és átölelni, és csak annyit mondani hogy: " sajnálom " Ez a rövid szó mindent elmondana, de nem biztos hogy mindent megoldana. Tudom hogy hihetetlen nagy baromságokat csináltam, de megígértem, hogy megváltozok, és ez így is lesz.
Lehet hogy nem érdekel már semmi, ami velem kapcsolatos, lehet hogy a szemedben már nem érek semmit, de én nagyon szeretlek, és nagyon hiányzol :/
Állandóan hallom a hangod, látlak mindig, mikor nem is vagy ott. Mindig eszembe jut a mosolyod, a  szavaid... minden
Emlékszem, mikor először találkoztunk, és csak annyit mondtál: " baaaaszdmeeeg"
Emlékszem, mikor mindig Fanninak hittél.
Emlékszem, mikor odamentem és megmutattam az első piercingemet.
Emlékszem, mikor megosztottunk egymással mindent.
Emlékszem, mikor csak ültünk a padon, és beszéltünk.
Emlékszem, mikor órákat töltöttünk együtt.
Emlékszem, mikor mindig akkor hívtál fel, amikor én akartalak.
Emlékszem, mikor még mindketten osztottuk azt amivé mára váltunk.
Emlékszem, mikor felakadt a szemed a pc-szúrástól.
Emlékszem, mikor sírva hívtalak fel, és te éjszaka is lejöttél megvigasztalni.
Emlékszem mindenre, és te nem tudod mennyit jelentesz nekem....

Amikor utoljára elmondtam mit gondolok, azt mondtad nem is jelentesz nekem semmit. Tudd, hogy ez nem így van! Mindig is nagyon sokat jelentettél nekem. Akármi van, akármi történik ugyanúgy szeretni foglak!
Lehet, hogy nem tudom kimutatni mennyire fontos vagy nekem, de így van, kérlek hidd el :/

Elszomorít a gondolat, hogy lehet, hogy sohasem leszünk már olyan jóban mint régen. És az évek során elfelejtünk mindent :/ Félek hogy 10 év múlva elsétálunk egymás mellett az utcán, úgy hogy fel sem ismerjük egymást. Félek, hogy elfelejtjük a közös emlékeket. Félek. Érted?! Nagyon félek, hogy semmi sem lesz már ugyanaz, hogy örökké elfelejtesz, hogy elmúlik minden. Lehet, hogy már késő a bocsánatkérés, de tudod, hogy sosem tudtam kimutatni, amit érzek!

Nem érdekelne, ha még 687236szor összevesznénk, nekem csak egy lenne a fontos, az hogy legalább nem felejtesz el sose. Nekem csak ez számítana.
Tudom, hogy változnak az idők, változnak az érzések. De kérlek csak ez az egy ne változzon. Nem akarom, hogy elmúljon. =/

Nem tudok már mást csinálni, csak leülök egy sarokba, és zokogok, fáj nagyon, hogy nem vagy ott mellettem. Fáj, hogy nem mehetek oda hozzád, mert félek, hogy elküldesz. Fáj, hogy ott ülsz velem szemben, nekem egyre csak könnyek szöknek a szemembe, és te nem is sejted mire gondolok éppen, nem is sejted, miért rossz a kedvem állandóan. Nem is sejted milyen sokat jelentesz nekem....

Van az az érzés, mikor 30ezren vagytok egy teremben, de te csak rá tudsz koncentrálni. Max hangerőn megy a zene, villognak a fények, de te csak őt látod, csak az ő szívdobbanásait hallod... Pont ez történt velem tegnap. Hihetetlen érzés...

Megkérdezték tőlem, miért szeretlek, miért hiányzol?
~ mert te mindig ott voltál velem, amikor senki más, mikor az egész világ ellenem fordult, te akkor is ott álltál mellettem. De most te is egy vagy a sok közül, aki a világ emberei közé tartozik. És én csak remélni tudom, hogy valahol mélyen megvan még az az érzés, ami régen volt.

Ha nem fejeztem ki eléggé jól, mit érzek, talán ezek az idézetek elmondják helyettem is:

"Teljesen mindegy, hányszor csináltatsz új frizurát, hányszor mész edzésre vagy hány pohár Chardonnay-t iszol meg a csajokkal; az ágyban minden éjjel aprólékosan végiggondolod, mit is rontottál el.."


"Igazi veszteség akkor ér minket, ha valami olyasmit veszítünk el, amit jobban szeretünk saját magunknál!.."


"Kimondott szavak milliói sem hozhatnak téged vissza hozzám: tudom, mert már próbáltam. Még akkor sem, ha millió könnyet ejtek miattad - tudom, mert már ezt is próbáltam.. :/"


"Ahogy vannak olyan dolgok, amiket nem akarunk hogy megtörténjenek, de valahogy el kell fogadnunk, ugyanúgy vannak olyan emberek, akik nélkül nem tudunk élni, de mégis el kell őket engednünk.."


"Az emberek azt mondják, a rossz emlékek okozzák a legtöbb fájdalmat, de igazából a jó emlékek azok, amik az őrületbe kergetnek.. "


"Felébredtem reggel, könnyes szemekkel.. néhány könnycsepp végig folyt az arcomon - tudtam, hogy megint újra veled álmodtam"


"Annyira nehéz, mikor csak egy egyszerű kérdést szeretnél feltenni, de közben rettegsz attól hogy hallani fogod rá a választ"

Tényleg nagyon sajnálok mindent, ami történt!